Jel: Olyan látható, hallható tapintható vagy egyéb módon érzékelhető fizikai jelenség, amely a befogadó számára mást vagy többet jelent, mint amit az érzékeléskor felfog. Bármi jellé válhat, ha jelként használjuk.
A legtöbb jelünk társadalmi megegyezés eredménye.
A jeleket csoportosíthatjuk eredetük szerint; így lehetnek természetes vagy mesterséges jelek.
Természetes jel pl.: a füst;
mesterséges pedig a jelzőtábla.
Csoportosíthatjuk jel és jelölt viszonya alapján, így három részre oszthatók fel; az indexre, az ikonra és a szimbólumra.
- Indexről akkor beszélünk, ha a jelölt és a jelölő között valamilyen ok-okozati, logikai vagy egyéb kapcsolat van, pl.: a kötelező haladást jelző tábla.
- Ikon, ha a jelölt és a jelölő között valamilyen hasonlóság van, pl.: térkép.
- Szimbólum esetén nincsen semmilyen kapcsolat a jelölt és a jelölő között, csak hagyomány vagy megállapodás köti össze. Ilyen például a címer vagy a nemzeti zászlók.
A nyelvünk is egy megállapodáson alapuló jelrendszer.
A nyelv lépcsőzetesen épül fel.
Az első fok a fonéma, azaz a beszédhang. Ezután következik a morféma. A morféma a szótő vagy toldalék.
A harmadik fok a lexéma, azaz szóalak, ezek találhatók a szótárban.
Negyedik fok a szintagma pl.: piros sapka, ami jelzős szintagma.
Az ötödik fok a mondat, az utolsó pedig a szöveg, de a szöveg már a beszéd része, nem a nyelvvé.
