Élőszóban pl. társalgásban általában kevesebb igényességgel fogalmazunk, lazábbak a mondatkapcsolatok, szabálytalanabb a szövegszerkesztésünk., pongyolábbak a mondataink.
Mivel a befogadó számára csak egyszer hangzik el a szöveg, helyzethez kötött, időben múlandó élményt jelent.
Másképpen kell felépíteni a szöveget szóban, mint írásban. Gyakrabban van szükség ismétlésekre és visszautalásokra.
Az írással szemben viszont az az előnye, hogy azonnal látjuk a hallgatók visszajelzéseit, és ezeket figyelembe vehetjük szövegalkotáskor.
Kifejező eszközökben is gazdagabb az élőszó, mint az írott szöveg, hiszen a szavakat a mondatokat a beszéd nem nyelvi elemei kísérik: a hangjelek, a tekintetet, az arcjáték, a gesztusok, a testtartásunk, egész jelentésünk.
Szóban szívesebben használunk állandó nyelvi kifejezéseket, társalgási fordulatokat, töltelékszavakat.
Szóbeli szövegtípusok: - társalgás, - meghívás, - köszöntés, - kérés, - felelet....
Az írott szövegek sem csupán nyelvi jelekkel, szavakkal, és mondatokkal hatnak ránk, hanem egész formájukkal, szövegképükkel, betűformákkal, a tagolással és az egyéb nem nyelvi jelekkel.
Az élőszó látható és hallható nem nyelvi jeleit nem helyettesítik, de valamennyire megjelenítik az írásjelek.
Mivel írásban van időnk előkészíteni, átgondolni és átolvasni a szöveget, írásbeli közléseink többnyire tudatosabbak, igényesebbek és megfontoltabbak. Nincs szükség annyi ismétlésre, terjengősségre, hiszen az olvasónak van módja arra, hogy többször elolvassa a szöveget.
Írásban viszont nincs lehetőségünk figyelembe venni az olvasó azonnali visszajelzéseit. Az írott forma maradandóbban őrzi a nyelvi hagyományokat.
Írásbeli szövegtípusok: - feljegyzés, - dolgozat, - levél, - önéletrajz, - kérvény, - hirdetés.
