A beszéd, mint cselekvés egyedi alkotótevékenység, az egyén hozza létre az adott kommunikációs helyzetben.
A nyelv és a beszéd nagyon szorosan összefügg.
A nyelv nem más, mint eszközkészlet, a beszéd ennek a működtetése. A
beszéd nyelvhasználat, alapja a nyelv, ami egy közös társadalmi
jelenség.
A beszéd tevékenység, a nyelv egyéni alkalmazása, felhasználása. A
beszéd az emberi kommunikáció legkifejezőbb, leggyakoribb, legfontosabb
eszköze.
Cselekszünk ha informálunk másokat, figyelmeztetünk valakit, rendelünk, meggyőzünk valakit.
A beszéd során a beszélő valamilyen cselekvést hajt végre.
A beszédben a kifejező, ábrázoló, és felhívó funkciók érvényesülnek, ami
alapvetően szándékos, hiszen az emberi beszédben ez a cél dominál. A
cél pedig nem más, mint a társadalmi kapcsolatok megvalósítása.
A beszéd funkciói:
- információközlés,
- gondolatközlés,
- egy cselekvés tudomásul vétele,
- érzelmi világ, akarat, lelkiállapot kifejezése,
- visszajelzés, befolyásolás,
- óhaj, felszólítás, parancs, felkiáltás, kérés.
A beszédhangnál a levegő az orr vagy a szájüregen keresztül jut el a garatba, a légcsőbe, majd a tüdőbe.
A tüdőből kiáramló levegővel képezzük a beszédhangokat.
Hangképző szervek:
-tüdő,
- légcső,
- hangszalagok,
- nyelv,
- szájpadlás,
- fogak,
- ajkak.
A mássalhangzók képzése közben a tüdőből kiáramló levegő vagy megrezegteti a hangszalagokat, vagy nem, így a mássalhangzók lehetnek zöngések, vagy zöngétlenek.
A magánhangzók mindegyike zöngéses.
